Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szemelvények Aszaló történetéből

2010.10.12

1514: Aszalói Kecskés Tamás

Az igazságos Mátyás Király halála után következő évtizedekben a főurak és a köznemesek-egymással vívott hatalmi harcok ellenére - egy dologban egyetértettek: a jobbágyság fokozott elnyomásában. a parasztság felgyülemlett számtalan sok sérelme az első adódó alkalommal kirobbantotta a magyar történelem legnagyobb parasztháborúját. 1514 áprilisában Bakócz Tamás Esztergomi érsek a török elleni keresztes hadjárat meghirdetését rendelte el az ország összes plébánosainak. A felhívásnak Abaújban is gyors foganatja lett. Illyés, tolcsvai plébános Lőrinc … lakost bízta meg,hogy a török ellen hadakozókat összegyűjtse s az erre szolgáló meghatalmazást Kassának Péter zsebesi és Benedek gecsei plébános mutatták fel. Göncön Bagoly Ferenc ütötte fel táborát. Különösen nagy buzgalmat fejtett ki a szikszói plébános, Bereck, aki a népnek saját kezűleg osztogatta a kereszteket, s gyülekezéseket tartott velük. Enyickén is csoportosult a nép, melyet Kecskés Tamás aszalói s Mészáros Lőrinc megyaszói lakos vezettek .A pórhad azonban csakhamar kihágásokra ragadtatta magát,kivált szikszói vidékén,ahol Gagyi Demeter,a vármegye alispánja és a Perényi István megjelennek a nép lecsendesítése végett. A gyülekezni kezdő keresztes csapatok két vezére: Aszalói Kecskés Tamás és Megyaszói Mészáros Lőrinc – az ismeretes ceglédi pap – írták alá a Kassa városához szóló felhívást, magukat a keresztesek fejedelmeinek címezvén: Principes cruciferorum Thomas Keczkes de Aszaló-Laurentius Mezaros de Megiazó” „Mészáros Lőrinc és a hozzá hasonló fanatikus papok alakja, típusa mindenütt feltűnik az 1514-ik évi forradalomban. Nincs táj, ahol egy-egy fanatikus pap ne akadt volna. Ezek a karddal övezett papi csuhák adtak bátorságot a magyar jobbágyságnak. Az egészen mélyre süllyesztett, sanyarú társadalmi sorsba vetett alsópapság föltört és hasonlóképpen elnyomott tömegek szegődtek nyomába. Ez a papság felszabadította az elnyomott rétegek társadalmi törekvéseit és erkölcsi jóváhagyását adott számukra. Nélkülük sohasem alakult volna a hordából öntudatos és bátor hadsereg és sohasem lett, volna a zavargásból félelmetes fölkelés.
Mészáros Lőrinc volt a parasztháború lelke.” Aszalói Kecskés Tamásról nincsen más hiteles adatunk. de az írók közül többen foglalkoztak alakjával. Így Gergely Sándor a Dózsa György című trilógiájában egy szerepelteti, mint a keresztesek főkincstárosát, Mészáros Lőrinc jó barátját. Szabó Pál A nagy temető című regényében szintén ír Kecskés Tamásról. Ezek azonban regények, nem hiteles történeti művek. Mégis melegen ajánlom elolvasásukat. Mindegyik megvan az iskolai községi könyvtárban.

 

Aszaló mezővárost elveszti a Káptalan

A nagyváradi káptalan Aszalót  egészen 1540 – zavartalanul birtokolta A mohácsi vészt követő zavaros világban, az ellenkirályok közti harcok során Aszaló Ferdinánd kezére kerül.  Ferdinánd 1541-ben a várost Serdéy Gáspárnak veti zálogba 4500 rajnai forintra rugó hadiköltségei fejében.  1543-ban káptalan tiltakozik a vármegye törvényszéke előtt, de eredménytelenül, a várost nem kapja vissza. 1549-ben a a leleszi konvent döntése szerint  a káptalan elvesztette Aszalót.
Az1544. évi adólajstrom szerint Aszaló mezőváros Bebek Ferenc birtoka a szendrői járáshoz és így  Borsod megyéhez tartozik Borsod ez időben 4 járásra volt osztva a szendrői járás volt a harmadik járás. Mikor és hogyan került mezővárosunk a szepesi Kamara kezelésében lévő Szendrő vára javai sorába? Nem tudjuk. De hiteles feljegyzéseik tanúskodnak arról, hogy 1570-ben Aszaló mezőváros Szendrő vára javainak jegyzékeden szerepel. Ezt bizonyítja az 1570-ben az Aszaló városban található különbféle tárgyaknak a hiteles Inventáriuma /leltára / is ezt igazolja. 1572-ben, pedig a szendrői vár álladékát tevő helyek gabona jegyzékben találkozunk Aszalóval. A következő években már nem szerepel Aszaló Szendrő királyi birtok javai között. Homály fedi a város birtokosainak a kilétét a 17. század és a 18. század folyamán is mindaddig, még Mária Terézia újra a nagyváradi káptalan birtokába vissza nem juttatja.

 

Aszaló helyzete a török világban

Hogyan háborgatta, sarcolta Aszaló lakosait a török? Erről kevés írásos feljegyzés szól. Kassa város levéltárában őrzik azt a levelet, amelyben Aszaló mezőváros vezetői 1628-ban Kassa vezetőihez fordultak segítségért, mivel Kassa polgárai közül sokan Aszalón szőlőbirtokosok, segítsenek, mert az pogány török szorongat minket, azt gyakorta való sommának beszolgáltatásra, s most is odatartják zálogul egy emberünket. Egykorú iratok az adóztatás mértékéről is vallanak: Országos rendelet alapján az 1641.év első hónapjaiban Borsod vármegye minden járásában a szolgabírák által vizsgálatokat tartottak arra nézve, hogy a zsitvatoroki békekötés óta mely falvakat hódoltatta meg a török, milyen eszközökkel zsarolta ki az adót, menyit tett az ki készpénzben, természetben és szolgáltatásokban. Végül 1615 óta menyivel verte fel a meghódoltatott falvak adóját. Ez a hivatalos tanúvallatás híven festi le a törökvilág borzalmait a vármegye minden helységére kiterjedően.  Aszaló város 1615. és 1616. esztendő táján Ali agának Eger várában tartozott fizetni 300 magyar forintot, 200 icce mézet, ugyanannyi vajat. De a török ezzel nem elégedett meg, felverte adójukat 450 magyar forintra, két hordó borra, mézet és vajat az előbbiek szerint fizettek. a császár adójába akkor fizetett a város 52 kilo búzát, szolnoki szekérbérben, pedig hol 2o, hol 30 forintot.

 

Hadakozás a császáriak ellen

Nemcsak a török sanyargatta mezővárosunkat, a császáriak ellen is hadakozniuk kellett a jobbágypolgároknak. A bécsi és a zsitvatoroki békekötés után elült ugyan a csatazaj hazánkban, de az abszolutista kormányforma megvalósítására törekvő – nagyanyjától örökölt őrültséggel terhes – Rudolf császár sem a bécsi, sem a zsitvatoroki békét nem hagyta jóvá és a békefeltételeket sem teljesítette. A végvárakból nem távolították el az idegen katonákat, sőt a rebellis magyarság megfékezésére még újabb német csapatokat vezényeltek oda. A hajdúság nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. A saját sérelmeitől fűtött – s egyben a nemzet általános elégedetlenségétől is táplált – vitézlő hadi nép Nagy András hajdúgenerális vezetésével 1607 őszén Szikszó környékén táborba szállt. A kétségbeesett jelentések szerint a hajdú éjjel-nappal szaporodik, mint a sáska. Szikszó környékén az egész földet ellepték. Valóban, 1607 őszére a felkelő csapatok száma elérte a 15 ezret és októberben már félreérthetetlenül meg is mondották: mi soha többé németet nem uralunk, hanem azt uraljuk, az ki magyar fejedelme leszen Magyarországnak, az melyet Isten ki is mutatott tükreül. A haldokló Bocskay végrendeletének megfelelően Homonnai Bálintot akarták királyuknak választani. 1607 december 29-én Szikszóhoz egy óra járásnyira fekvő Ináncson tárgyalásokat kezdtek a hajdúsággal. A gyűlés eredménye nélkül oszlott szét. A felkelés mégsem robbant ki, mert II. Mátyás, az új császár helybenhagyta a bécsi békét és elismerte a hajdúk kiváltságait is
A mezővárosi jobbágypolgárság nagyobb tömegben, szervezettebben élt együtt, műveltebb és mozgékonyabb volt, mint falusi sorstársai, ezért a földesúri elnyomás elleni harca is élénkebb, tudatosabb volt.. Küzdelmeiket bizonyítják az alábbi eseteket is:
Kátay János ónodi kapitány tudtával 1631 karácsony táján az egri törökök ráütnek Gadnára, a lakosságot rabszíjra fűzik, a falut felégetik. A parasztok véletlenül rájöttek az ügy hátterére, Kátay lelkiismeretlen intrikájára s a felkelés vezetőinek forrói, majd aszalói gyűlésén egyre többen kezdték követelni ű, hogy álljanak bosszút az áruló urakon, s mindenekelőtt dúlják fel Kátay encsi kúriáját.
A végvári katonaság valóságos rabló-hadjáratot folytatott a parasztság ellen. Roskoványi László szendrői alkapitány, nem törődve az 1632. augusztus 17-i gönci egyezménnyel, katonáival rátört Aszaló mezővárosra, a felkelő parasztok egyik szervezkedési központjára. A lakosságot kirabolták, egy parasztot megöltek, másokat fogva hurcoltak a várba.

 

Aszaló Borsod vármegye székhelye

A török uralom idején aszaló nem pusztul el, bár portyázásaitól sokat szenvedett. Az adózatásnak is igen nagy mestere volta török. Mindig újabb és újabb adónemeket talált ki. 1582-ben 160 forint fejadót fizetett a város az egri töröknek. 1577-ben a szikszói sokadalomra tört rá Ferhát füleki bég s ott sok népet és marhát kerített hatalmába. Bizonyára aszalóiak is kerültek a török rabságába, hiszen a legközelebbi szomszéd mezőváros vásáraira mindig teljes számmal felvonult Aszaló parasztsága. 1588-ban ismét rátört Szikszóra a füleki török és Kassától Tokajig pusztította a vidéket.
1596 október 26-án folyt le a szerencsétlen kimenetelük mezőkeresztesi ütközet, Borsod megye déli részét teljesen elpusztította a török . A negyedik, a vattai járás teljesen megsemmisült. Borsod megye rendjei nem tudták már nyugodtan megtartani közgyűléseiket Miskolcon, illetve a végházakban sem /Ónod, Diósgyőr, Szendrő /, ezért 1597-ben Aszalón tartják közgyűlésüket, amikor is a törökök terjeszkedése elleni közös védelmet beszélik meg. Ettől az időtől kezdve számos ízben tartják Aszalón a különböző megyei gyűléseket:
1616. febr. 3: Felsővadászi Rákóczi György beiktatása főispáni tisztségbe.
1617. febr. 28: Diósgyőr várának erősítésére hoznak határozatot.
1623. ápr. 18: 1624. május 8, 1626. jan. 26: Törvényszéki ülések.
1627. márc. 22: A nikolsburgi békekötés tudomásulvétele, hűségfogadalom a királynak.
1627. jún. 9: Előbbi fogadalom megerősítése
1629. május 2: Pecsételő széki ülés.
1631. nov. 12: Közgyűlésén alispánná választják felsőpulyai Bük Zsigmondot.
És még több esetben tartottak Aszalón gyűlést egészen 1711-ig olyankor, amikor nem találtak ’’biztonságosabb’’ helyet.

 

Az aszalói csata

Egy helyi kéziratban olvastam erről a csatáról, mely így zajlott le: 1678-ban-ban Thököly Imre lett a kurucok vezére. Thököly minden erejét arra fordította, hogy a már szétzüllőben lévő sereget összegyűjtve beléjük újra lelket öntsön.
1679. október havában Putnokot bevette és felgyújtotta. Nem sokkal ezután a sárospataki német parancsnok, La Borde, éppen a tokaji szüretre indult elég nagyszámú sereggel Kassa felől. Thököly 2000 emberével sietve eléje került, s Szikszó mellett lesbe állott.  La Borde Gerstorf nevű alezredesét Aszalóra küldte élelmezés és az út kikémlelése végett, maga pedig ezalatt Dobszánál állapodott meg. Thököly kapitánya 400 lovasukkal Gerstorfot az aszalói temetőbe szorították, aki addig, míg segítség érkezett, itt védte magát. Nemsokára megjelent maga La Borde is mintegy ezerfőnyi seregével, melyhez néhány főrangú úrfi is csatlakozott, akik a szüreti mulatságra készültek, s most részt akartak venni a biztosra vett diadalban. Az Aszalónál harcoló kurucok észrevevén a segítség közeledését, Szikszó felé kezdtek hátrálni. A császáriak azt hitték, hogy a Sajóba szoríthatják őket, miért is nagycsetepatéval űzőbe vették a menekülőket. Ekkor Thököly sebes nyargalvást lesietett a hegyről, s rácsapott a császáriakra, akik csakhamar megzavarodtak,  s rendetlen futásban menekültek a Hernád felé. Csak kevesen mehettek át a folyón, egy részük a hullámokban lelete sírját, több főtisztjük pedig a kurucok fogságába került.
Más forrás így mondja el ezt az esetet:
1679-ben La Borde királyi hadvezér katonái Aszaló városát pusztították. Harsányi nevezetű aszalói származású híres kuruc vezér néhány jó lovas kurucokkal a pusztító katonaságot megtámadta, majd színlelt futással az ongaújfalusi bércre csalta, hol Thököly Imre kurucaival a királyi sereget körülvette s csaknem egy lábig levágták. Hulláik két halomba temettettek. Ezek a halmok a Miskolcra menő országútról világosan látszanak.

 

Aszalóiak a Rákóczi szabadságharcban

Dózsa parasztháborújának egyik alvezérét – és bizonyára számos katonáját is – mezővárosunk adta. Már a XVI. század elején országszerte egyre nehezebb lett a jobbágyok sorsa. Mátyás király uralkodása idején a mezővárosi jobbágyok együttesen róhatták le adójukat, és ezen túl személy szerint nem fizettek kilencedet. Mátyás halála után ezt a kedvezményt elvették a mezővárosoktól, személy szerinti kilenced fizetésére kötelezték őket. Ezzel végképp megfosztották a a mezővárosi jobbágyokat attól a lehetőségtől, hogy később teljesen megválthassák magukat és váljanak. Nem csoda tehát, hogy városunk lakói ott voltak a történelem legnagyobb parasztháborújában. De a XVII század első felében zajló paraszti felkelésekben is élen jártak az aszalóiak. Hazánk megszabadult a törökök igájától, de nem szabadult meg a Habsburgok önkényétől. .Az elkeseredés országos méreteket öltött. 1705-ban megindult a harc a szabadságért. Parasztságunk is szeretett volna megszabadulni a császári katonák kíméletlen megszállásától és felszabadulni a földesúri terhek alól A kuruc szabadságharcban vármegyei és mezei hadak vettek részt. A vármegyei hadakban 37 aszalói katona harcolt, a mezei hadakban, pedig 53 katona vett részt 1707-ben. A harcokban elestek az aszalóiak közül.: a vármegyei hadban Tóth István,Csirke Gergely és Kopasz János Eperjes alatt. A mezei hadból Szendrő alatt esett el halálos sebben Tóth Mátyás

 

Aszaló újra a káptalan birtoka

 Az 1700-as évek elején gyérszámú a város lakossága. Az1715-20 év összeírás a borsod megyei Aszalón csak 23 adózó családot talál. Ugyanakkor szőlőhegyen 52 extraneust, más községben lakó birtokos ír össze. Az összeírás szerint 3 nemes, 12 jobbágy és 8 taksás háztartás volt ekkor Aszalón. De 5 évvel később már 11 nemes, 9 polgár 31 jobbágy,18 taksás lakott a békésebb idők alatt újra fejlődésnek indult mezővárosban. Nem tudjuk, hogy mikor adta vissza a káptalannak Mária Terézia Aszaló birtokát . Csak  következeztetni tudunk  rá. Valószínűleg 1760 körül került erre sor, mert a r.k. egyház templomát 1766-ban már a káptalan támogatásával kezdte felépíteni. A káptalan ez időtől kezdve majorsággazdálkodást folytat a határ nagyobbik részén. Az Urbárium csak 1772-től szabályozza a birtokosok és a jobbágyok  viszonyait. Mik voltak a majorságok? A Jobbágyoktól vett földeken alapított mezőgazdasági üzemek, amelyekhez a munkaerő kis részben bérmunka, nagyobb részben pedig a jobbágyok ingyenmunkája, a robot, szolgáltatta. Hogy a parasztság ennek az elnyomásnak ellen ne állhasson, szigorították a földesúri a bíráskodást, a városi és falusi bírók hatáskörét megnyirbálták, a mezővárosok önkormányzatát szűkítették, főként minden eszközzel akadályozták a falusi és mezővárosi jobbágyok szabad költözését.
 Főként a mezővárosi parasztpolgárság minden módon védekezni próbált az új terhek elsősorban a robot növelése ellen. Keresték a kiutat a szőlőtermelésben és a marha tenyésztésben. Az árutermelés e két legjövedelmezőbb ágában ugyanis technikai okokból nem lehet eredményes robotmunkát alkalmazni. Ha az árugabona túlnyomó része már a robotoltató majorságból került is ki, a bort és a vágómarhát továbbra is paraszti gazdaságok termelték s bármenyire növekedett is a földesurak felvásárló tevékenysége mindig maradt a parasztság közében vihető áru. Ez a magyarázata annak, hogy mezővárosunk is - bár súlyos korlátozásokat kellet szenvednie - megvédelmezhette önkormányzatának fontosabb elemeit. Ez teszi számunkra érthetővé azt a tényt, hogy ebben a században – különösen a század második felében – olyan rohamos fejlődésnek lehettek részesei Aszaló mezőváros jobbágypolgárai . Ezt mutatják számszerűleg is a II. József által elrendelt népszámlálás adatai: 320 házban 1652 lakost írtak össze. (332 család) A virágzó szőlőművelés és marhatenyésztés Aszaló fejlődését a század végéig biztosította.

Aszalay Szabó János

Aszalay Szabó Jánosl, a jakobinusok ellen 1795-ben indított per egyik tragikus sorsú vádlottja. Aszalay neve eredetileg Szabó János volt, csak Kazinczy Ferenc tanácsára változtatta meg. A periratok szerint 1764-ben született Aszalón. Ezt hiteles adat nem bizonyítja .mert az egyházi anyakönyvek az 1813. évi nagy tűzben elpusztultak. Aszalay Szabó születéséről, gyermekkoráról nem tudunk. Csak azt tudjuk, hogy Sárospatakon tanult és a pataki főiskola elvégzése után 1785-ben Kazinczyékhoz kerül öccsei mellé házi tanítónak. Ennél a családnál házitanítói teendőin felül a magyar irodalom fejlődését jelentősen elősegítő színműfordítással is foglalkozott. Különösen sikeresek német színdarabok magyar nyelvű átdolgozásai. Kazinczy, aki ekkor már 26 éves volt, a 20 esztendős Aszalayval együtt nagyszabású irodalmi szervező munkával foglalkozott. Aszalay Kazinczy mellett a személyi titkári teendőket végezte, jóformán családtagnak tekintették. Valószínűleg ismerte Kazinczy szerepét is a Martinovics-féle összeesküvésben. Kazinczyéktól Sárospatakra, majd Kassára került normális iskolai tanítónak, professzornak, ahogy Kazinczy nevezte őt. A jakobinusperbe, Őz Pál ügyvéd 1795. január 29-i vallomás alapján keveredett Aszalay. Őz ugyanis elmondta, hogy a Szabadság és Egyenlőség Kátéját 1794. júniusában átadta Aszalaynak, akit akkor arra kért, hogy azt mutassa meg másoknak is, de erre már nem volt idő. E vallomás alapján az ügyész hűtlenséggel és felségárulással vádolta. Aszalay Szabó Jánost. Nagy Sándor-a hivatalból kirendelt védőügyvéd- védence ifjú korát, a közügyben való járatlanságát és jóhiszeműséget hozta fel, védelmére. Ezt azonban nem sokat használt, mert Aszalay a Hétszemélyes Tábla 3 évi börtönre ítélte. Kazinczi emlékirataiból tudjuk, hogy Aszalayra az ítéletborzasztó hatással volt. Kazinczy szeretett volna rajta segíteni, de nem tudott. Egészsége erősen leromlott, és 1796. október 12-én meg is halt a gráci börtönben.

Aszaló a XVIII. Század végén

Mezőváros Borsod vármegyében, birtokosa a nagyváradi Káptalan. Lakosai katolikusok és reformátusok. Fekszik e népes mezőváros a Bársonyos vize mellet, Abaúj határa szélen, melyhez tartozott vala azelőtt. De mivel az időben, midőn Eger várát a török bírta, nem kevés fáradsággal nyerték meg a Borsodiak azt a cserét, mely szerint Onga helységét Abaúj Vármegyének átlengedvén, ezt magának megtarthassa. Határa jó szántóföldjeivel és szőlőhegyeivel gazdag. Bársonyos vize kiáradáskor elönti határát, és a lakosoknak is károkat okoz. Földjeinek ritkán szükséges a trágyáztatás. Piaca Szikszóhoz közel, Miskolc két mértföldnyire. Legelője, szőlő hegyei nagyok, melyek jó borokat  teremnek. Malma a határban. Fáját mind tűzre, mind épületre távol való helyiségekből készpénzen szerzi.

Aszaló visszacsatolása Abaújhoz
Aszaló visszacsatolása Abaújhoz. Amint tudjuk, városunk hosszú időn át Borsod megyéhez tartozott. Abaúj megye 1971-ben kéri vissza Borsodtól Aszalót. Cserébe felajánlja Ongát és Belső Bőcsöt, amelyek abban az időben Abaújhoz tartoztak. Az ügyet országos bizottság elé viszik és annak döntésétől teszik függővé elintézését. Hosszadalmas huzavona után 1824-ben megtörténik. A két vármegye azonban még igen hosszú ideig veszekedik rajta./úgy látszik, nagyon kapósak voltunk!/ Borsod 1843-ban is visszaköveteli. Sőt még 1880-ban is kijelenti Borsod vármegye, hogy mivel az Aszaló-BelsőBőcs csere jogilag még mindig nincs elintézve, fenntartja az Aszalóhoz való jogát. Most már nincs min vitatkozni, megszűnt a két vármegye önállósága. Aszaló is Borsod- Abaúj-Zemplén vármegyéhez tartozik mint a cserében szereplő községek.

 

Helyi történetek, mondák, históriák

IV. Béla király megmentése

A 3. sz. műútból az Augusztin-féle fenyves közelében, a szőlőkhöz vezető utat Bód-utnak, Bodó-útnak nevezi népünk. Ez az út érinti a Pincékalja, Alszerek, Erdőszer dűlőket a Bontáig. Egy helyi történeti népmonda fűződik hozzá. Községünkben majdnem mindenki ismeri, különösen az idősebbek. Bodnár Lajos bácsi így mondta el:
Még a tatárjárás idejében történt, hogy Béla királynak menekülnie kellett a tatárok elől. Itt bujdosott a mi határunkban. Akkoriban Aszaló királyi birtok volt. A szőlőkben, egy aszalókunyhóban lakott Bodó, a király aszalómestere. A tatárok elől Bodó elrejtette a királyt a kunyhójában. Majd egy rejtekúton kimenekítette a szőlők között Vadász felé. Így aztán nem tudták elfogni a tatárok.
Mikor kimentek az országból a tatárok, a király visszatért. Eljött Aszalóra is. Nem feledkezett meg Bodó hűségéről, megjutalmazta, neki adta Aszaló városát. Az utat, amelyen a király elmenekült, ma is Bód- útnak, Bodó-útnak hívják. Nyomtatásban is megjelent már a népmonda, így:  Bodó aszalómester előbb a bodollói Helykén rejtegeti IV .Bélát a muhi csatai vereség után, aztán a Bodó- úton át Aszalóra vezeti ,hol egy aszalókunyhóban bujkál.. Hazatérte után fölkeresi s kunyhójában füstölt húsból és aszalványból jóízűen megvacsorázott.
Bodót nemessé és, Aszaló, Bodolló, Boldogkőváralja ,Boldogkőújfalu birokosává teszi.

 

A Bodó-út és a szikszói Törökhalom néveredete

Még a török világban történt, hogy Bodó, a magyarok seregének vezére Aszalóról Szikszó felé vonult seregével a hátráló törökök után. Útjuk a Magyar-hegy és a Sárkányok irányába vezető út volt. Ezen jutottak el Szikszóra. A törökök ott táboroztak és nem várták a magyarok támadását. Bodóék meglepték őket és mind egy szálig levágták. Holttesteiket egy halomba hányták és elföldelték. Azt a helyet a nép Törökhalomnak hívja. Helyén épültek a malom melléképületei. Amikor építették, akkor találtak rá a rengeteg csontvázra. Az utat pedig, amelyiken Bodó vonult a seregével, Bód-útnak nevezték el. Most is így hívják.

 

Miért lett Aszaló a váradi papoké?

Mária Teréziáról azt beszélték, hogy nagyon kedvelte a jóvágású férfiakat. Gyakran felkeresték Bécsben a váradi papok is. Egy alkalommal jókedvében tüzes csődörökhöz hasonlította őket. Azok meg azt felelték neki, hogy ha olyanok, akkor adjon neki három lovat. A királyné teljesítette kérésüket és odaajándékozta a három lovat: Poroszlót, Szoboszlót és Aszalót.

Erzsébet királyné jószívűsége

Erzsébet királyné jószívűségéről több csodálatos históriát mesélget a magyar nép. Egy helyi vonatkoztatású történet is erről szól. Élt Aszalón egy igen jóképű ember. Nagy Antal volt a neve, de inkább csak Nagy Tóni néven ismerte a falu. Tóni bácsi sokszor elmesélte a gyerekeknek, hogyan menekült meg az akasztófától. Nagy Tóni tényleges katonai szolgálatát Ausztriában, Bécs városában töltötte. Akkor élt Erzsébet királyné. A katonaságnál igen keményen bántak a magyar fiúkkal. Egy alkalommal Nagy Tónival is igen alaposan kibabráltak. Mérgében azt találta mondani: Sza.......a császárra! Császárgyalázásáért hadbíróság elé állították, halálra is ítélték. Már ki akarták végezni, amikor Erzsébet királynénak tudtára jutott a Nagy Tóni szomorú sorsa. Bement az urához, Ferenc Jóskához, és megkérte, hogy megnézhesse az elítéltet a siralomházban. Ferenc Jóska megengedte neki. Akkor elment a királyné és látta, hogy milyen egy derék szép szál legény a Tóni. Megesett rajta a szíve. Mikor visszament a palotába rimánkodott urának, hogy kegyelmezzen meg a Tóninak. Addig-addig kérte, hogy Ferenc Jóska megkegyelmezett. Így aztán nem akasztották fel.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Aszaló Kossuth ùt.68

(Horvàth szimonetta, 2012.12.23 22:11)

Nagyon tetszik imàdom!